Terápia: csontok és ízületek fertőzései, és kezelésük

Átlagos gondolkodásunknak meglepő, hogy a csontokat és ízületeinket és érheti, érintheti fertőző megbetegedés (oszteomielitisz). A csontrendszer normál állapotban ellenáll a fertőzéseknek, de egy sérülés, műtét, idegentest jelenléte, vagy pl. egy protézis beültetése már elegendő lehet, hogy megbontsa a csontrendszer belső egyensúlyát, integritását. Hajlamosíthat erre a művesekezelés vagy az intravénás (i.v.) kábítószerhasználat is.

Kiken, és milyen arányban fordulhat elő az oszteomielitisz?

A felnőttkori esetek mintegy 20%-a hematogén, tehát a vér útján terjed a csontok, ízületek felé. USA adatok szerint a gerincet, csigolyákat érő fertőzés aránya 1:450.000 körüli. Az utóbbi években, évtizedben emelkedett, valószínűleg az iv. kábítószerezés okán, a kórházakban pedig a katéter- és egyéb eszközhasználat miatt. Fejlődő országokban gyakoribb.

Milyen oka lehet?

Az oszteomielitiszek mintegy 45-50%-áért a trauma utáni fertőzés felelős. Okként számbajöhet még a keringés zavara (főleg cukorbetegekben), vagy a hematogén úton terjedő fertőzés is. Motorkerékpár-baleset, sportsérülés, beültetett ortopédiai eszköz is felmerülhet. A csontot körülvevő lágyszöveti fertőzés is átterjedhet a csontra ennek okaként sugárterápia, sérülés, bőrfekély, daganatos betegség fordulhat elő.

Milyen tünetekkel jár a csont fertőzése?

Gyerekkorban jellemző a láz, majd a csontfájdalom, duzzanat, mozgási fájdalom. Egyébként pedig a láz, hőemelkedés, rossz közérzet, fáradtságérzés, irritabilitás, duzzanat, helyi fájdalom, melyek viszont normális esetben is előfordulhatnak.

Az oszteomielitisz tályogot is okozhat, és mindezt esetleg csekély tünettel, és akár normál laborlelet mellett.

Ami már igen jellemző, és ez krónikus, idült oszteomielitisz jele, a csontfájdalom és a környező lágyszövetek fertőzései. Fizikális vizsgálatra látható a hegesedés, helyi sebgyógyulási zavar, gyulladásos jelek. A mozgás beszűkül, a végtag deformálódhat.

Diagnosztika és kezelés

A beteg fizikális vizsgálata már meggyőző lehet, ezt kiegészítik néhány képalkotó eljárással, pl. izotópvizsgálat, ill MR-vizsgálat. Mivel ezek egyéb csontbetegségre is utalhatnak, célszerű a mintavétel, és a tenyésztés (vérből, gennyből, ízületi folyadékból, esetleg a csontból).

Ha a fertőzés viszonylag friss, akkor még antibiotikumokkal kezelhető. Ha nem lehet pontosan tudni a kórokozót, akkor Staphylococcus-ellenes antibiotikumot célszerű adni, mivel általában ez okozza a csont-ízületi fertőzéseket. Súlyos fertőzés esetén intravénás antibiotikummal kell kezdeni a kezelést. A később folytatandó gyógyszeradás 4-6 hétig, esetleg több hónapig is tarthat, de akkor már szájon keresztül.

Nem ritka a műtét sem, főként ha a beteg nem reagál az antibiotikum/ok/ra, ha tályog van jelen, vagy a csont mellett az ízület is fertőzött. Szükséges lehet az elhalt szövet eltávolítása, vagy az idegentest, eszköz, protézis kivétele, és a krónikusan fennálló bőrseb ellátása.

Ízületi fertőzések esetén különösen fontos a gyors beavatkozás, mert az ízületeket érintő maradandó károsodás súlyos problémákat okozhat. A fertőzés leggyakrabban a váll, térd, csukló, csípő kézujjak és könyök ízületeiben alakul ki. Fontos tehát a kezelés gyors megkezdése, itt a laborvizsgálat és az ízületi (folyadék) mintavétel adhat jó támpontot, milyen antibiotikum adandó (gombás fertőzés esetén szisztémás gombaellenes kezelés).

Forrás: MSD Orvosi Kézikönyv, Kerpel: Farmakoterápia